Erzsébet királyné

Erzsébet királyné korának egy olyan személyisége volt, akit a szabadságszeretet, és a nyughatatlanság jellemzett. Erzsébet Possenhofenben, Bajorországban nőtt fel. Possenhofen mindig is a Sisi-nek becézett lány szabadságszimbóluma volt, egy olyan hely, ahol nyugodtan élhetett. Elvégre Possenhofen egy gyönyörű kastély volt, hatalmas birtokkal, erdők ölelésében, egy tó partján. Sisi utálta a szabályokat, liberális szellemben nevelkedett, és édesapja gyakran mesélt neki világkörüli útjairól. Így Sisi is szeretett volna utazni. Azonban a közeli erdőkbe tudott csak elmenni egyenlőre. Sisi nagyon szerette a lovakat, apja hamar megtanította lovagolni. Sisi sohasem félt a lovaglástól, és mindig önfeledten indult erdei túrákra lóháton. Gyakran a tanóráit is ellógta a lovaglás kedvéért...

Nem ecsetelem, hogy Sisit hogyan látta meg Ferenc József, hogy lemondott a neki kiszemelt menyasszonyról, Sisi nővéréről, Ilonáról, csakhogy a még gyermek lány lehessen a felesége. Nagyon sok honlap foglalkozik Sisivel, ezért csak a lovaglással kapcsolatos dolgokat írom le....

SISI ÉS A LOVAGLÁS

A bécsi Spanyol Lovasiskola első istállómestere tanította meg a királynét a legbonyolultabb, legnehezebb műlovas mutatványok megtételére. De Erzsébet többre vágyott. Vonzotta a veszély, a lovaglás adta öröm....A Renz-cirkusz lovasakrobatikai mutatványokat is előadott. Sisi felvette velük a kapcsolatot, és parancsára a tulajdonos lánya, Elise Renz műlovarnő megtanította őt a lovasakrobatikázni! Ez már mindennek a teteje volt. A bécsi udvar kikezdte ezeket a tényeket, rosszindulatú pletykákat indítottak útjára.. A lényeg, hogy a lovas császárné híre hamar botrányt keltett...legalábbis az a része a dolognak, hogy egyszer-kétszer Erszébet fel is lépett a cirkuszban....

Megtudta tartani az egyensúlyát 2 vágtató ló hátán, és onnan képes volt átugrani egy karikát.... A díjlovaglás minden fortélyát ismerte, a legnehezebb trükkök sem okoztak neki fáradságos munkát.

Szívesen járt vadászni Írországba és Angliába, inkább a lovaglás örömeiért, mint az állatok megöléséért. Nagyon szerette ezeket a társasági összeröffenéseket, és önfeledten mérte össze az erejét Anglia talpraesett férfi lovasaival. Mindenesetre amikor egy angol lovas tiszt, William G. Middleton gondjaira bízták, hogy az vigyázzon Sisire, a császárné megdöbbentette a tisztet,( akit barátai Bay-nek neveztek). Bay ámult, amikor a dámanyeregben ülő császárné könnyedén vette a legmeredekebb akadályokat, és milyen bátran versenyzett a lovasokkal....akiket mindig sikerült lehagynia. Arról is sokat mesélnek, hogy  Sisi hogyan állította meg a megbokrosodott lovat, valamint hogyan törte meg egy lelövésre szánt vadló akaratát, gyengédségével a lovak iránt, ámde határozottságával a lovaglás terén. A lovat így nem lőtték le, mert a királyné bebizonyította, hogy az állat mégsem vad, és lovagolható, csak érteni kell hozzá.

Erzsébet az 50-es éveire abbahagyta a lovaglást egészségügyi okok miatt.